ÍZIBE [ízibe v. izibe] határozószó íziben [íziben v. iziben]
Minden késedelem nélkül; rögtön, azonnal. □ Borsod nagy fiának aranyos a szája
A nép közt forogván érti hol a bibe, Segíthet a bajon emberül s ízibe. (Sárosy Gyula) Szigorúan rám parancsolt, hogy ne merészkedjem ott késlekedni, hanem ízibe takarodjam haza Pestre. (Táncsics Mihály)