ÍZETLENKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
Ízetlenül (I. 3) viselkedik, ízléstelen, szellemtelen, otromba dolgokat mond v. ilyen tréfákat csinál.
Ha egy kicsit becsíp, mindjárt ízetlenkedik. □ Ne ízetlenkedj! Nem látod, hogy ő idegen rád nézve
(Mikszáth Kálmán)
- ízetlenkedés; ízetlenkedő.