ÍZÉK [í v. i] főnév -et, -je [ë, e], (
tájszó) ízík [ízík v. ízik] (
népies)
A takarmánynak olyan hulladéka, amelyet a jószág nem eszik meg, a jászolban hagy v. szétszór.
Sok ízéket hagy az a tehén. || a. (
bizalmas) Emberi eledel maradéka, hulladéka.
Tele volt a szoba a hívatlan vendégek ízékeivel. □ Halomra gyűlt a szemét, szalmaalmok, élelmezési ízékek maradványa. (Jókai Mór)