ÍVES [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (ritka) Ív alakú, ív alakban hajlott <tárgy>. Kezén a köröm íves és hegyes. □ Tojásdad arc, a lehunyt
szemek fölött a vékony kis íves szemöldökkel
(Móricz Zsigmond)
- 2. (építészet) Boltívvel fedett, boltíves. Íves ablak, csarnok, folyosó, mennyezet, tető.
- 3. (rendsz. számnévi jelzővel) (nyomdászat) A jelzővel meghatározott számú ívből (5e, f) álló <nyomdatermék, írásmű>. Tizenkét íves könyv. □ Több íves elleniratban bebizonyítá, hogy a felsorolt írók
nem üldözendők. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): boltíves; csúcsíves.