ÍRMAG [í v. i] főnév (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyraggal, főleg állandó kapcsolatokban) (
népies)
- 1. Vkiből, vmiből az utolsó v. egyetlen példány. Írmagja sem → maradt; írmagostul kipusztít; kiirtja még az írmagját is. □ Már reggeli kilenc órakor írmagul sem lehetett [a]
város falai közt épkézláb embert találni. (Jókai Mór) Ez [az utolsó húszkrajcáros] az írmag, nemzetes uram mondja nyájasan. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (régies) Ember, állat, nemzedék utolsó ivadéka. □ A legszörnyebbet várom hallani: Te nemzetedből írmagúl maradtál. (Vörösmarty Mihály)