Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÍN [ín v. in] főnév -t v. (inat), -a
  • 1. (bonctan) Az izmot két végén a csonthoz erősítő, kötőszöveti rostokból álló kötél- v. szalagszerű képződmény. Elszakadt az ín a térdében. □ Nem birá az olasz kardját megtartani, Recsegve-ropogva tágultak inai. (Arany János) Ugrálva szaladt fel a lépcsőn, szőrös, sovány lábán megfeszültek az inak. (Karinthy Frigyes)
  • 2. (népies, régies) Lábikra, láb(szár). Inába harapott a kutya. □ Addig letörlöm könnyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb lelkeknek útján, Merre erőm s inaim vihetnek. (Berzsenyi Dániel) Sovány, vékony nyakú egyéniség volt, tubákszín téli kabát verte az inát. (Jókai Mór) || a. (népies) <Állandósult szókapcsolatokban:> (az) inában van vkinek: a nyomában, sarkában van, üldöz; vkinek az inában → jár.
  • 3. (tájszó) Futónövény szára, indája.
  • 4. (tájszó, halászat) Háló keretéül haszn. vastagabb kötél v. zsineg. || a. (tájszó, halászat) Horog zsinege.
  • 5. (népies) Sásból sodort kötélféle, amelyet a gyékény szövésére használnak.
  • Szólás(ok): inába száll a bátorsága: elhagyja a bátorsága, megijed.