ÍR [2] főnév -t, -ok, -ja (
régies,
irodalmi nyelvben)
Gyógyító hatású kenőcs.
Írt ken a sebre. □ Drága füst, ír és kenet Illatozza a leget. (Tompa Mihály) || a. Az, ami gyógyít, főleg növény. □ Jaj! de a forrásnak kiszáradt az ágya, Az ezerjófüvet írúl sem találja. (Arany János) Számomra nem teremnek a füvek írt. (Jókai Mór) || b. (
átvitt értelemben) Gyógyító, enyhítő hatás.
Ír volt fájdalmára a vigasztalás. □ Feledékenység legjobb ír e panaszokra. (Arany János) Nincs-e, nincs-e ír szivemre? (Kosztolányi DezsőPoe-fordítás)
- Szóösszetétel(ek): ajakír; balzsamír.