ÍME [íme v. ime] mondatszó, (
tájszó) imé (hanglejtésével, hangsúlyával gyakran beleolvad az utána következő v. a közrefogó mondatba, ilyenkor írásban nem teszik ki a vesszőt utána s gyakran előtte sem; szerkezetileg azonban ilyenkor sem illeszkedik bele a mondatba) (
választékos)
<Általában rámutatásra v. a figyelem felhívására.>
- 1. <Közelben levő személyre, tárgyra v. közelinek felfogott dologra való rámutatásként.> Íme, a fiam. □ Hosszu hegyes tőr ifju szivében, "Íme, bizonyság isten előtt: Gyilkos erőszak ölte meg őt!" (Arany János) Íme, tapintsátok meg, milyen izmaim vannak. (Tolnai Lajos) Belépek egy helyen [a városba]. Ime. | Egy nagy terem babylóniai. (Babits Mihály) || a. <Vmely tárgy átadásakor használt mutatószóként; kb. a. m.> itt van, tessék. □ Az urak tán a térparancsnoksághoz vannak beosztva? Én csapatnál vagyok
Íme a névjegyem. (Krúdy Gyula) || b. <Távolra mutató szövegkörnyezetben, figyelemkeltő szóként:> nézd (csak)! v. nézzétek v. nézze v. nézzék (csak)! Íme ott van az a középkori vár a hegytetőn, amelynek megtekintésére sok ezer ember jött már ide. || c. <Váratlanul, hirtelen felbukkanó személyre, tárgyra való rámutatásként, néha meglepetés kifejezésével.> Íme, ott jön, akiről éppen szó van. □ De íme itt jő már a Paphlagon [= Kleon]. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) c1 <Elbeszélésben, múlt idejű igealakkal kapcs., megjelenítésben.> □ Dél volt s ragyogott a fehérség. Egy utcasarkon ime feltűnt Blanka. (Ady Endre) || d. <Szokatlan, feltűnő jelenség, esemény bekövetkezésére rámutatva, néha meglepetés kifejezésével.> □ De íme sötét hajam őszbe vegyűl már. (Petőfi Sándor) Íme, még vak korában is van, aki beleszeret. (Tömörkény István)
- 2. <Az utána következő közlésnek v. egy részének nyomatékos kiemelésére, érzelmi nyomósításra.> □ Íme mily örömmel ugrik le az üveges kocsiról
Tarczali Eliz. (Tolnai Lajos) 21 <Hasonló helyzetben, figyelemkeltő szóként, érzelmi nyomósítás nélkül.> Íme, néhány példa.
- 3. <Az előbb elmondottakra visszamutatva, a részleteket összegezve.> Íme az eredmény. Íme, ez a helyzet. □ Széles látókör,
kivételes műveltség, a nézőpontok emelkedettsége
; íme, ezek a tulajdonságok jelemzik az új kritikust. (Ambrus Zoltán) Tizenöt rakott szekér, meg sok mindenféle fegyver, íme a zsákmány. (Gárdonyi Géza) Ime. Az ellentét Petőfi és Arany között csakugyan megvan. (Babits Mihály)