ÍGYEN [e] határozószó, mutató (régies)
Így (főleg I. 14). □ Illyet gondolván a bérc tetejére kiállott Alkonyodás idején és a csillaghoz igyen szólt: | "Szép kis ezüst csillag,
Menj el,
s adj hírt reggelre, ha megjősz." (Vörösmarty Mihály) Szánólag az asszony megszólala ígyen: | Jer, édes uram, jer! ülj ide mellém le. (Arany János) Magyar sors-kockákon ez igyen döntődött, Mind összekerülünk közös mártír-hősök. (Ady Endre)