ÉLESZTGET [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. <Öntudatlan állapotban levő személyt, lankadó növényt, kialvóban levő tüzet> hosszasan v. ismételt kísérletezéssel éleszt (12). Mesterségesen élesztget vkit. Tüzet élesztget. Mesterséges légzéssel élesztgeti az ájultat. □ Az illatos árny alatt barna kis leány élesztgeté virágait. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) <Vmely kialakulóban v. kialvóban levő érzelmet, lelki jelenséget> igyekszik életre kelteni, erősíteni v. ébren tartani. Élesztgeti az emberek reményét. □ Élesztgettem az érdeklődését a gazdasága iránt. (Gárdonyi Géza)
- élesztgetés; élesztgetett; élesztgető.