ÉLESEDIK [ë-ë] tárgyatlan ige -ett, -jék (-jen) [ë, ë] (csak 3. személyben)
- 1. <Tárgy> élessé lesz; az éle metszésre, vágásra mindinkább alkalmassá válik. Élesedik a fenőszíjon a borotva; élesedik a köszörűkövön a kés, az olló.
- 2. (átvitt értelemben) <Elme> vmely szellemi tevékenységre, gondolkodásra egyre alkalmasabbá, fogékonyabbá válik. Esze élesedni kezdett. □ Szíved fájdalmán eszed élesedett. (Vas Gereben)
- 3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Vmely tevékenység, folyamat> folyamatosan egyre hevesebbé, élesebbé (7) válik. Az osztályharc élesedik; a vita élesedik.
- Igekötős igék: kiélesedik; megélesedik.
- élesedés; élesedett; élesedő.