ÉLESÍT [ë] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni
Általában folyamatosan élessé v. élesebbé tesz vmit.
- 1. Élesít vmit: vmely vágószerszám élét feni v. köszörüli. A mészáros élesíti a kését. || a. (átvitt értelemben, költői) Kardot, kaszát, sarlót, tőrt élesít: fegyveres támadásra készül, fegyveres felkelést készít elő. □ Az árulás emelt fővel kacag, | S tőrt élesít a Convent padjain. (Madách Imre) Vendée lázad, fölkel Párizs ellen, | Kaszát ragad és sarlót élesít. (Juhász Gyula)
- 2. (átvitt értelemben) Élesíti a nyelvét vkin: csipked, gúnyol vkit. □ Kiment a divatból ő rajta élesíteni a nyelveket. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (átvitt értelemben) <Észt, értelmet> gondolkodásra alkalmasabbá tesz. A mennyiségtani példák megoldása élesíti az észt.
- 4. (katonaság) <Robbanó harci eszközt> robbanásra kész állapotba helyez. Élesíti az aknát, a kézigránátot.
- Igekötős igék: kiélesít; megélesít.
- élesítés; élesített; élesítget; élesíthető; élesítő; élesíttet.