ÉLELMEZÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Az élelmez igével kifejezett tevékenység; az a cselekvés, eljárás, hogy vkit, vmit élelmeznek; élelemmel való ellátás, ill. erről való gondoskodás.
A főváros, a hadsereg élelmezése. Az élelmezés közigazgatási feladat. A kirándulás résztvevői élelmezésükről maguk gondoskodnak. || a. Ennek módja, rendszere.
Gyenge, kitűnő, rossz élelmezés. Javul az élelmezés. □ A skorbut is kiütött közöttünk a rossz élelmezés miatt. (Jókai Mór) || b. Rendszeresen adott élelem; ellátás.
A jelentkezők díjtalan lakást és élelmezést kapnak.
- Szóösszetétel(ek): 1. élelmezéstérítés; élelmezésügy; élelmezésügyi; 2. közélelmezés.