ÉLELMES [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan, aki, amely a kedvező lehetőséget gyorsan észreveszi, s a maga javára fel tudja használni; életrevaló. Élelmes ember, fickó; élelmes kis kutya. Az élelmes asszony olcsón vásárol. □ Nem mindenki olyan élelmes fickó, mint a mi Ferencünk
, aki a mi bőrünkön szedte meg magát. (Móricz Zsigmond)
- 2. (rendsz. rosszalló) Olyan <személy>, aki foglalkozását, művészetét stb. ügyeskedéssel anyagi és társadalmi előnyök szerzésére használja fel. Élelmes művész, politikus, ügyvéd.
- 3. (tájszó) Étel, ennivaló tartására haszn. Élelmes tarisznya.
- élelmeskedik; élelmesség.