ÉLELEM [e-ë] főnév élelmet, élelme [e-e, e-e]
Bizonyos termékekből v. készítményekből álló készlet, amelyből ételt lehet készíteni.
Egész télre megvan az élelme. A várőrségnek elfogyott az élelme. A várost a falu látja el élelemmel. □ Fillér nélkül, jóformán élelem nélkül
kellett hozzáfogni a jövőhöz. (Móricz Zsigmond) || a. Rendsz. megszabott időre szóló, elkészített, közvetlenül felhasználható táplálék; ennivaló, eleség.
Élelmet visz magával. Élelem nélkül ment el hazulról. □ Három napra hozzon élelmet kiki! (Arany JánosArisztophanész-fordítás) A prior maga látta el őket úti élelemmel. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): élelemadag; élelemárus; élelembeszerzés; élelembevitel; élelembőség; élelemellátás; élelemhiány; élelemkészlet; élelempénz; élelemszerzés; élelemszükséglet; élelemtartalék.