Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÉLC főnév -et [ë v. e], -e [e] (régies, választékos)
1. Szellemes, gyak. csúfolódó v. gúnyos megjegyzés; humoros, nevettető mondás, rendsz. személyes éllel. Szikrázó, találó élc. □ A tisztek úton-útfélen élceket faragnak reám. (Herczeg Ferenc)
2. Csattanóval végződő, rövid, nevettető, kitalált történet, rendsz. párbeszédes formában; vicc. Csintalan, sikamlós élc. □ Társaságokban élcekkel fűszerezett beszédei által tünteti ki magát. (Jókai Mór) Észrevette arcán a kedvetlenséget, és egy léha élccel akarta elütni a dolgot. (Herczeg Ferenc)
3. Elmésség, szellemesség, humor. Tréfáiban nem volt semmi élc. □ Mint látom, itt a jókedv elborúlt, Bor nincs-e már, vagy elfogyott az élc ? (Madách Imre) Hiába volt tele humorral és élccel, mindig csak a legrosszabb tanulókkal barátkozott. (Móricz Zsigmond)