Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
2. (költői) Általában díszes, díszített, csillogó, színes, cifra. Ékes palota, ruha; virágokkal ékes mező. □ Jaj! régi szép magyar nép, Mint egy ékes eleven kép, Voltál olyan szép, Magyar nép. (népköltés) Arany kalásszal ékes rónaság, Ismersz-e még? (Petőfi Sándor) Csillaggal ékes a roppant, tiszta tér. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Bizonyítással, érveléssel kapcs.:> találó, meggyőző voltával nagyszerűen, előnyösen ható. Ékes bizonyíték, példa. Eredményeink ékesen beszélnek. A tények ezt minden érvnél ékesebben bizonyítják.
4. (átvitt értelemben, választékos) <Írásművészettel, beszéddel kapcs.:> művészien választékos. Ékes beszéd; ékes szavú; ékes tollú író; ékesen beszél, szól. □ Az ördög nem hatalmasabb, De ékesebb szólású, mint az isten. (Petőfi Sándor) Ki ne volna ékesen szóló, mikor a hazája szépségeiről kell beszélni? (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, választékos, gúnyos) Tartalmatlansága mellett formájában is túlzottan díszes, felcicomázott <szóbeli v. írásbeli megnyilatkozás>. Ékes frázisok. Kár az ékes szóáradatért. □ Nagy lélegzetet vett az ékes kifejezésnél. (Mikszáth Kálmán)
6. (elavult) Szép. □ Köszöntlek ékes hölgy! (Vörösmarty Mihály) Kora még te néked Éktelen halotti Szemfedőt borítni Ékes szemeidre. (Petőfi Sándor) Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban. (Ady Endre)