ÉDESSÉG [ë] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Az édes (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. vminek édes volta. A gyümölcs, a kávé, a méz, a paprika édessége. A bor jellegét a szín, a szesztartalom és a zamat mellett meghatározza az édesség is. □ Szüreti színt ölte Két kis húgom ajka, Meglátszik a szőlő Édessége rajta. (Lévay József) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek édes, (4), kellemes, jóleső volta. Az álom, a csók édessége.
- 2. Édes csemege, nyalánkság, pl. cukorka, csokoládé, sütemény. Szereti az édességet. □ Gondoskodott róla, hogy
fia soha édességekből
ki ne fogyjon. (Kuncz Aladár) A polgármester olyan édes elragadtatással nevetett, mintha valami remek édességet szopogatott volna. (Móricz Zsigmond)
- édességes; édességi.