ÉLETERŐS [t-e] melléknév (irodalmi nyelvben)
Olyan, akiben, amelyben sok az életerő; életerőtől duzzadó. Életerős csecsemő; életerős nemzedék; életerős szőlővessző. □ Izmos, életerős termetéből még félszázados élet regénye igérkezik. (Jókai Mór) || a. Ereje teljében levő, viruló <személy>. Életerős férfi; életerős fiatalasszony. □ Még daliás, életerős volt nemrég. (Mikszáth Kálmán)