ÉLEMEDETT [e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
választékos)
Előrehaladott korú <személy>; idős, koros.
Élemedett asszonyság, férfi. □ Hetedikűl egy élemedettebb szépség jött. (Vörösmarty Mihály) Ötödnap múlva a tisztes, élemedett házaspár megjelent a kapitány előtt. (Tömörkény István) || a.
Élemedett kor: idős, előrehaladott k.
Élemedett korban, korú.