Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉKÍTMÉNY
ÉKKŐ [1]
ÉKKŐ [2]
ÉKPÁRNA
ÉKSZER
ÉKSZERÉSZ
ÉKTELEN
ÉKTELENKEDIK
ÉKVERÉS
ÉL [1]
ÉL [2]
ÉL-HAL
ÉLC
ÉLCELŐDIK
ÉLCLAP
ÉLCSAPAT
ÉLCSOPORT
ÉLDEGÉL
ÉLDEL
ÉLED

ÉJFÉL főnév -t, v. éjfelet [e-e], (-ek) [ë] v. éjfelek [e-e] Az éjszaka közepe; éjjeli 12 óra. Éjfélkor; éjfél előtt, után. Nem volt még éjfél, amikor megjött. Éjfélre jár az idő. Éjfélt ütött az óra. □ Az óra már éjfélt ütött, A föld már néma lőn. (Eötvös József) Egy álmodó torony … éjfelet ver. (Tóth Árpád) Mindig éjfél után érkezik haza, mindig részegen. (Hunyady Sándor) || a. Az ekörüli idő. Éjfélkor széledezni kezdett a társaság. Éjfélig maradtunk. □ A nagy magányosságban nyitott szemmel töltött éjfélek … (Krúdy Gyula) Egyszer – unt éjfél közelgett – bóbiskoltam elfelejtett | tudományok furcsa könyvén. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
  • éjféli.