Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami ég, ami ki- v. meggyulladt. Égő cigaretta, fáklya, falu, gyufa, ház; vakító fénnyel égő láng. □ Boldogan meredt a | kezében égő, olcsó cigaretta | füstjére. (Kosztolányi Dezső) Nyáréji hold, | óh égő avar esti illata. (Szabó Lőrinc)
2. Olyan, amiben tűz ég, láng lobog v. amiben tüzes, izzó anyag van. Égő kályha, kandalló, kemence, lámpa. □ A minap a mezőn olyan meleg szél jött reánk, valamintha az égő kemence mellett mentünk volna el. (Mikes Kelemen) Égő pipám kialudott. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) □ A fiú betoppan; szíve égő katlan. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Az égés érzetét keltő; égető, maró. Égő fájdalom, seb. □ Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyűt, S mig az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Olyan <testrész>, amelyet munkától, megerőltetéstől keletkezett vérbőség miatt forrónak érzünk. A hosszú gyaloglástól égő talp; a kapálástól égő tenyér.
4. (átvitt értelemben) Lánghoz, tűzhöz hasonlóan élénkpiros színű. Égő piros rózsa; égő vörös haj. □ [A hegy] bíbor és narancsszín, teteje égő arany. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) Erős fénytől, főleg tűz v. nap fényétől áthatott, megvilágított. □ Kirohant kötényében, hajadonfőtt, a napfényben égő utcára. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) Láztól, hevüléstől v. erős érzelemtől piros. Égő arc, homlok. □ Szégyenben égő arccal vette vállaira a felpróbálandó köntösöket. (Tolnai Lajos)
5. (átvitt értelemben, választékos) Szenvedélyes <érzelem, indulat>. Égő bosszú, harag. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Szenvedélyesen rajongó <érzelem, lelkiállapot>. Égő szerelem; égő vágy. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ilyen érzelemtől, indulattól áthatott v. ilyen érzelmet, indulatot kifejező. Égő szem, szív; gyűlölettől, haragtól, mámortól, vágytól égő szemmel. □ Dohoghat s gerjedezhet Érted égő kebelem. (Vörösmarty Mihály) Parancsot adhat ki, rettenetes parancsot, mely égő agyában fő. (Jókai Mór) Szeme a tigris sárgán égő tekintetével villant rá Gábor papra. (Gárdonyi Géza)