ÉKKŐ [2] főnév (
választékos)
Ékszernek kidolgozott, megmunkált, ékszerbe foglalt drágakő.
Az ékkő foglalata. Ékkövet tett a gyűrűbe. □ [Az özvegy] fölrakta vastag aranyláncait, hatalmas ékköveit. (Krúdy Gyula) Valaha az ékköveket nem is értékük miatt becsülték, hanem varázsszerül használták. (Kosztolányi Dezső) || a. (
ritka) Díszként alkalmazott drágakő. □ A holdfénynél villog a lószerszámokon az ékkő és ezüstkarika. (Gárdonyi Géza)