Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÉKESSÉG [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
1. Vkinek, vminek az ékes [2] (12) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, ékes volta; díszesség, szépség. Feltűnt ruházatának ékessége. Ékességével kivált a többiek közül. Bámulják szépségét, ékességét.
2. (régies) Dísz, ékszer. Csillogó, drága, ragyogó ékesség. □ Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség, Katonatalálmány, uj forma ékesség. (Balassi Bálint) || a. (átvitt értelemben is) Olyan személy, tárgy, aki, amely ékessé, díszessé tesz vmit; vminek a dísze, büszkesége. A múzeum a város ékessége. Ő az intézet ékessége. A szobor a tér ékessége. □ Mily remekmű az ember! a világ ékessége! az élő állatok mintaképe! (Arany JánosShakespeare-fordítás) A háznak csak egy cserép rózsa is milyen kedves ékessége. (Gárdonyi Géza) || b. (régies, költői) Vminek szép, ékes részlete. □ Arcod ékességeinek ki mondhatja számát? (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) Erkölcsi kiválóság, érték v. annak tekintett tulajdonság. A nő ékessége a szemérem. A tudós ékessége a szerénység.
4. (átvitt értelemben) <Kifejezésben, stílusban> művészi választékosság, művészet; ékesszólás. Megragadta az író stílusának ékessége. Kellő ékességgel fejtette ki nagy eszméit. □ Engem illet a juss, ezt illő ékességgel és tisztességtudással kimagyarázni. (Mikszáth Kálmán)