Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉJSZAKÁZIK
ÉK [1]
ÉK [2]
ÉKCSONT
ÉKEL
ÉKELŐDIK
ÉKES [1]
ÉKES [2]
ÉKESÍT
ÉKESKEDIK
ÉKESSÉG
ÉKESSZÓLÁS
ÉKESSZÓLÓ
ÉKEZ
ÉKEZÉS
ÉKEZET
ÉKÍRÁS
ÉKIRAT
ÉKIRATOS
ÉKÍT

ÉGI melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Az éghez (1) tartozó, az égre vonatk., az égen mutatkozó v. levő <dolog>. (csillagászat) Égi egyenlítő ←; égi térkép ←. □ Láthattátok az égi jegyekből, minő nagy változásoknak kell történni a földön. (Jókai Mór) || a. Vmely égitestről jövő <dolog>. Égi fény. □ Fut az égi sugár föld zivatarja elől. (Vörösmarty Mihály) Szemembe gyüjtöm össze egy szelid Távol csillag remegő sugarát. | Billió mérföldekről jött e fény, … Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált. (Tóth Árpád)
  • 2. (vallásügy) Égben (2) lakó <lény>; mennyei. Égi hatalom ←; égi jegyes ←. □ Most még testvére vagy égi angyaloknak. (Tolnai Lajos) Bátran | szólhassak s mint rossz gégémből telik | és ne fáradjak bele estelig | vagy mig az égi és ninivei hatalmak | engedik hogy beszéljek s meg ne haljak. (Babits Mihály) || a. (vallásügy) Az égből (2) származó, az égből jövő (képzeletbeli) <mennyei lény, dolog>. Égi adomány, küldött, szózat; égi és földi javak. □ Földiekkel játszó | Égi tünemény, | Istenségnek látszó | Csalfa, vak Remény! (Csokonai Vitéz Mihály) Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz. (Petőfi Sándor)
  • 3. (átvitt értelemben, költői) Az égre (2) jellemzően, arra emlékeztetően magasztos, fenséges, szent <dolog>. □ Húraim [= húrjaim] gyöngék magas égi hanghoz. (Berzsenyi Dániel) Vad tűzzel zengi el ajkam Harsány hymnusodat, százszorszent égi szabadság! (Petőfi Sándor) S mint az oltári ostya égi ízét, Sóváran vártam első csókja mézét. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Légiesen finom és makulátlan <dolog>. Égi és földi szerelem. □ Hadd láthassák, Hogy milyen a tiszta, égi ártatlanság. (Tolnai Lajos)
  • 4. (népies) Égi madarak: a levegőben szálldosó madarak. □ Megsiratnak engem az égi madarak. (népköltés) Ki visel hű gondot az égi madárra? (Arany János)
  • II. főnév -ek [e] (csak többes számban) (költői, régies) Az égiek: az istenek. □ Mit kért, megadták dúsan az égiek. (Vörösmarty Mihály)