Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉKESSZÓLÁS [s-sz] főnév
  • 1. (választékos) A választékos, művészi, meggyőző erejű szónoklás, előadás készsége, képessége, ill. ennek megnyilvánulása. Ragyogó, természetes ékesszólás. Kossuth az ékesszólás mestere volt. Bámulják az ékesszólását. Minden ékesszólását latba veti, hogy … : minden értelmi és érzelmi érvet kifejt, minden rábeszélő képességét felhasználja, hogy (vkit vmiről meggyőzzön, vmire rávegyen). □ Feltettem magamban, uraim! nem folyamodni az ékesszólás fegyveréhez. (Kossuth Lajos)
  • 2. (irodalomtudomány, régies) Szónoklattan, retorika. Ékesszólást tanított, tanult.