ÉKEZET [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e] (
nyelvtudomány)
Némely magánhangzó betűje fölé tett írásjel, amely rendsz. a jelölt hang hosszúságát, rövidségét, hangsúlyosságát, esetleg a betű hangzásbeli értékének vmely módosulását érzékelteti (pl. ', ", ˙, ¨, `,
~, ^ stb.; alkalmazva: á, ő, i, ö, à, ϖ, ê stb.).
Egyszerű, páros ékezet; → éles ékezet; hajtott, tompa ékezet. Kiteszi az ékezetet.