Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉKEL [e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
  • 1. Azzal van elfoglalva, hogy vmit ékkel megszorít, vmibe éket ver, hogy feszesebbé tegye. Ékeli a fejszenyelet.
  • 2. Ékkel hasít, ék segítségével szétfeszíteni igyekszik vmit. Ékelni kell ezt a tuskót, különben nem vágod fel soha.
  • 3. (műszaki nyelv) <Ács és asztalos a gerendákat> olyképpen erősíti vagy magasítja, hogy a gerenda ékszerű kiképzését beilleszti a másik alkatrészbe. A gerendát a tartóoszlopba ékeli.
  • 4. (átvitt értelemben) Vkik, vmik közé ékeli magát: közéjük erőszakosan behatolva, benyomulva ott lábát megveti, s az összeköttetést, a közvetlen érintkezést lehetetlenné teszi. Az ellenség közénk ékelte magát. Gyanakvás ékelte magát közéjük. □ Távolítsd el Arakcsejeffet, aki közéd és a nemzet közé ékelte magát. (Jókai Mór)
  • Igekötős igék: beékel; beleékel; kiékel; megékel; összeékel.
  • ékelés; ékelő; ékelt.