Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÉHSÉG [éség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az éhes melléknévvel kifejezett (testi) érzés, állapot, szükséglet; étel utáni vágyakozás, az evés vágya. Gyötrő, kínzó, maró éhség; elfogja az éhség; elviseli, jól bírja, tűri az éhséget; éhségét csillapítja; alig lát, támolyog az éhségtől; majd → kiugrik a szeme az éhségtől. □ Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kínoz kegyetlenül. (Petőfi Sándor) A kinos éhség Hajnali álmából csakhamar fölverte. (Arany János)
2. Rendszeresen, gyakran v. huzamosan, ill. társadalmi jelenségként előforduló éhezés; éhínség. Az éhség áldozatai; az éhség csontkeze ←; az éhség réme; nő, pusztít az éhség. □ Arisztophanész e darabjában a háborútól és éhségtől elgyötört népnek lakomákról mesél. (Péterfy Jenő) [Csák Máté földjén.] S annyi láncosa nincs még a világnak, Mint itt és nincs annyi nagy éhség. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely szükséglet kielégítésére v. vminek megszerzésére irányuló erős, mohó vágy. Az arany éhsége űzte a kalandorokat Alaszkába. □ Az az éhség a csókra, valami olyan nyavalyaféle. (Jókai Mór)