Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉHENKÓRÁSZ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. (rosszalló) Olyan – kül. csavargó v. állásnélküli – <személy>, akinek bizonytalan keresete a táplálkozásra alig elegendő, s aki ennek folytán szervezetileg leromlott, akinek külseje kopottas. Éhenkórász ember. □ A kisebbik leánynak … megfájul a foga, s egy ifjú, éhenkórász fogorvoshoz kerülnek. (Ambrus Zoltán)
  • 2. (tréfás, rosszalló) Olyan <személy, főleg gyerek>, aki mindig éhes. Éhenkórász kölyök. Ezek az éhenkórász gyerekek már megint enni kérnek.
  • II. főnév -t, -ok, -a Éhenkórász személy. Mit akar itt ez a sok éhenkórász? □ Akivel mi megosztottuk asztalunknak ételét, Ruháinkat, hajlékunkat: Éhenkórász volt elég. (Petőfi Sándor) Három éhenkórász állt meg a Sült-ökör előtt. (Nagy Lajos)