ÉTELNEMŰ főnév -t, -k v. -ek, -je [e, e] (ritka, régies)
Étel, ennivaló. Különféle ételnemű; ételneműt vitt egy kosárban. □ Hiába kínálta az általa használt ételneművel,
az nem kellett neki. (Mikszáth Kálmán) || a. (hivatalos) Közfogyasztásra szánt élelmiszer, étel. Az ételnemű(e)k új árai.