ÉRZÉKELÉS [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] érzéklés (
lélektan)
A külső ingereknek, benyomásoknak, érzékeinkkel, érzékszerveinkkel való felfogása, tudomásul vétele, észrevevése.
A szag érzékelése az orron át történik. || a. Ennek tartalma; az, amit érzékelünk.
Érzékelései szétfolyók, világosak, zavarosak.