ÉRDEMDÚS melléknév (irodalmi nyelvben, régies)
Olyan <személy>, akinek sok érdeme van, érdemekben gazdag, tiszteletre méltó, tekintélyes. □ Édes szakács úr szólt
ez érdemdús férfihoz fordulva. (Eötvös József) Érdemdús Marcius! | Eredj a vásártérre s harsonázz. (Petőfi SándorShakespeare-fordítás)