Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉVZÁRÓ

ÉGÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
  • 1. Az ég [1] (1, 3–4, 7) igével kifejezett folyamat, jelenség; az a tény, hogy vmi ég. A bánya, az erdő, a gyertya, a ház, a mécses, a lámpa, az olaj, a pipa, a szivar, a tűz égése. || a. (vegyi ipar) Az a <vegyi> folyamat, melynek során vmely test hő és gyak. fény kíséretében oxigénnel egyesül. → Lassú égés; gyors égés. || b. (biológia) Élő szervezetben végbemenő oxidálódás, a felvett táplálék feldolgozása. Az élet folyamatos belső égés.
  • 2. (tájszó) Tűzvész. Borzasztó égés volt. □ A nagy égésnek híre elterjedt. (Vas Gereben)
  • 3. <Használati tárgyon:> égett folt. A vasaló, a cigaretta okozta égés a ruhán. || a. Láng v. vmely forró test által okozott seb. Csúnya égés van a karján.
  • 4. (átvitt értelemben) Csípő, maró fájdalom. A seb égése.
  • Szóösszetétel(ek): 1. égéscsillapító; égésfolt; égésfolyamat; égéshely; égéshólyag; égéshő; égésmeleg; égésszag; égéstartam; égéstér; égéstermék; égésvizsgálat; 2. erdőégés; gyomorégés; világégés.
  • égéses.