ÉTERI [e v. ë] melléknév -en [e], -bb (
régies írva: aetheri is) (
választékos)
Az éterből (1) származó, az éterben levő <személy, dolog>; mennyei, égi.
Éteri magasság, zene. □ Nézem
A két korai csillagot: Balról
Jupiter, | Mig jobbról bájjal tűzi fel | Ametiszt-fátyolát Nyugatnak | Vénusz, az éteri hetéra. (Tóth Árpád) || a. Rendkívül finom, légies.
Éteri alak.