ÉVELŐ [e] melléknév
Olyan <növény>, amelynek föld alatti része évről évre áttelel, és tavasszal új szárat hajt. Évelő búza, füvek, len, takarmány. || a. Olyan <szobában tartott növény>, amely télen át is zöldel. A muskátli évelő növény. □ A sátor háta mögött kertet alakított;
vetett
évelő virágokat, amik csak esztendőre virítnak. (Jókai Mór)