ÉRDEMI [ë v. e] melléknév -leg [e] (hivatalos, választékos)
Vminek érdemét (3), lényegét illető, érdemleges, lényegbevágó. (jogtudomány) Érdemi tárgyalás: az eljárás tárgyára, a jog érvényesítésére és nem annak módjára v. előfeltételeire irányuló t. A dolog érdemi része. Érdemi választ adj! Érdemi tárgyalás nem volt.