Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉSZLELŐ [e] melléknév és főnév (tudományos, lélektan, választékos)
  • I. melléknév
  • 1. Észlelést végző <személy>. A földrengést észlelő tudós.
  • 2. Észlelésre való, alkalmas. A kozmikus sugarakat észlelő műszerek; a napfoltokat észlelő csillagvizsgáló intézet.
  • II. főnév -t, -je [e] (ritka) Észlelő személy. A jelenségek észlelője értekezésben számolt be az eredményekről.
  • Szóösszetétel(ek): észlelőhely.