ÉSZLEL [e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (
választékos)
Érzékel, megfigyel.
Furcsa zörejt észlelt. Látószervünk által észleljük a tárgyak alakját, nagyságát, távolságát. □ Észlelni
tudsz, emlékezeted jó. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Gyuszinak sok bámulni és észlelni valója maradt. (Jókai Mór) || a. (
tudományos) Tudományos eszközökkel megfigyel vmit.
Földrengést észleltek.
- észlelget; észlelhető; észlelt.