Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az embernek az a képessége, amely alkalmassá teszi a dolgok megértésére, a gondolkodásra és a tudatos cselekvésre; értelem. → Borotvaéles ész; éles ész; → gyarló ész; → házi ész; → hideg ész; józan ész; → pihent ész; → természetes ész; → tiszta ész; világos ész; (még valami bolondot csinál,) → amennyi esze van; → begyepesedik az esze; → elmegy az esze; → eltompul az esze; (jól) → fog az esze; jól → forog az esze; → helyén van az esze; nincs → helyén az esze; gyorsabban → jár az esze, mint a nyelve; → kóvályog az esze; → megbomlik az esze; → meghibban az esze; → megjön az esze; vkinek → meglágyul az esze; lesz annyi esze, hogy : feltehetőleg helyesen fog dönteni abban a tekintetben, hogy ; →nyiladozik az esze; → tisztul az esze; valóságos → tűz az esze; → vág az esze; jól → vált az esze; van → magához való esze; → becsülöm az eszedet; → dicsérem az eszedet; → elissza v. megissza az eszét; → eltompítja az eszét; → elveszi az eszét; → elveszti az eszét; → koptatja az eszét; → köszörüli az eszét; → megzavarja vkinek az eszét; hova tetted (→ tesz) az eszedet?; eszét → veszi; eszét → veszíti; → megfosztja az eszétől; nem éri fel (→ felér) ésszel; eszével → utolér vmit; (tájszó, gúnyos) az eszéhez kell mérni v. érteni: <szava, cselekedetei megítélésekor> tekintetbe kell venni (korlátolt v. fejletlenebb) értelmi képességeit. Szóláshasonlat(ok): (gúnyos) annyi esze sincs, mint egy → csirkének v. mint egy → tyúknak; több esze van, mint a → káptalannak v. mint az egész káptalannak; úgy fog v. vág az esze, mint a → borotva. □ Érett ésszel is csak távolról szerethettem, gondoskodása közegén keresztül. (Kosztolányi Dezső) || a. (filozófia) Az értelemnél magasabb rendű és csupán az emberben meglévő képesség, amely az embert képessé teszi a fogalmakban való gondolkodásra. □ Az ész minden! s ebből folyt minden jó, Nincs e nélkül virtus, sem semmi boldogság. (Berzsenyi Dániel)
2. Emlékezet, ill. a tudattartalomnak az a része, amelyre a figyelem éppen irányul. Eszébe → hoz vmit vkinek; eszébe → jön; eszébe → jut vmi; eszedbe ne → jusson; eszébe → juttat vkinek vmit; eszébe → nyilallik; eszébe → ötlik vmi; eszébe → tűnik; eszébe → ütődik; eszébe → vés vmit; eszébe → vesz; eszébe → villan vmi; vmit → forgat az eszében; vkinek vmi → forog az eszében; vmi → jár az eszében; észben → tart vmit, vkit; → van eszében; → kimegy az eszéből; → kiver vmit v. vkit vkinek az eszéből; eszéből → kirepül vmi; az eszét rajta → felejti; mióta az eszemet → tudom v. mióta az eszemre emlékszem. □ Hányféle dolgok nem jutottak eszébe! | Előtte lebegett édesanyja képe. (Arany János) No, még ilyen kemény lélekkel sem volt dolgom, mióta az eszemet tudom. (Mikszáth Kálmán) || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> a tudatnak vmely tárgyra irányuló ereje; figyelem. → Hol jár az esze?; → máshol jár az esze; nincs ott az esze; → felcsigázza az eszét; → összeszedi az eszét; → töri az eszét vmin. □ A magyarok nem kergették őket. A rabokon volt az eszük. (Gárdonyi Géza)
3. A gondolkodás menete, működése. Vhol, vmin, vkin → jár az esze; huncutságokon, a lányokon, a szórakozáson jár az esze; vkinek az esze rajta → vesz; → megáll az eszem v. az ész v. megáll az ember esze; → jártatja az eszét vmin; → megjártatja az eszét. □ A jégbarlangból most már nem csorog a víz, hanem omlik. Mi okozhatja azt? megáll az eszem a kérdésnél. (Jókai Mór) Mindenkinek azon járt az esze, hogy ugyan mikor megyünk hazafelé, szép Magyarország felé. (Tömörkény István) || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> a gondolkozás helyes menete; meggondolás, megfontolás. Ész nélkül: esztelenül, fejvesztetten, nagy sietséggel; észbe → kap; eszéhez → jön; eszén, eszénél v. észnél → van; észre → hoz; észre v. eszére, észhez v. eszéhez → tér; észre v. eszére → térít vkit; legyen eszed, eszeden légy v. észnél* légy: gondold meg jól, ne hamarkodd el; → előveszi a jobbik eszét.
4. <Állandósult szókapcsolatokban:> gondolkodásmód, elgondolás. A maga esze → után cselekszik, megy stb.; → keresztüljár v. → túljár vkinek az eszén; az → ördög se jár túl az eszén. Haragszik, ha nem az ő esze szerint csinálnak vmit. Azt gondolja, hogy az ő esze szerint intézik a világ sorsát.
5. (ritka) Szellemi képesség, tehetség, szellemi munka. □ Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. (Vörösmarty Mihály) Szeretné szolgálni a városát vagy a megyéjét az eszével. (Tolnai Lajos)
6. (rendsz. birtokos jelzővel) (átvitt értelemben) Okos ember, <vmely közösségben> a legokosabb, legértelmesebb. A család, a falu esze; nem valami nagy ész. □ Ész legyen, aki megmondja, micsoda álom volt az. (Arany JánosShakespeare-fordítás) György, a család esze , másképpen vélekedett. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): esze ágában sincs: egyáltalán nem szándékszik <vmit tenni>; (durva) eszed tokja, eszed tokját v. eszed veleje: a) butaságot beszélsz; b) szó sincs róla; (népies) feltekeri az eszét: összeszedi minden észbeli képességét; ld. még kerék, kisujj, láb, sróf, szerencse. Közmondás(ok): Többet ésszel, mint erővel: megfontolással többet el lehet érni, mint a puszta, nyers erővel.