ÉSSZERŰ [ë] melléknév -en [e], -bb (
választékos)
A logikus gondolkodás, az ész törvényei szerint való, azon alapuló; a józan ész által helyesnek tartott; okszerű.
Ésszerű belátás, cselekedet, gondolkodás, munka; ésszerűen járt el. □ Az álladalmi hatalom intézményeinek ésszerű alapokra kelle rakatniok. (Eötvös József) [Ágost] nem folytatott ésszerű életmódot. (Ambrus Zoltán) A
társaság célja a nép felvilágosítása,
mely utakon érhesse el a legésszerűbb és legideálisabb kormányformát: a köztársaságot. (Krúdy Gyula) || a. (
választékos) A valóság viszonyaival számot vető; józan.
Ésszerű mértéket állapít meg. || b. (
üzemi élet) Olyan, ami a munka technikájában és anyagában rejlő lehetőségeket a munka megkönnyítésére, meggyorsítására, általában helyesebb megszervezésére okosan felhasználja.
Ésszerű újítás; az adminisztráció ésszerű csökkentése; a munkamenet ésszerű megszervezése.