ÉRZIK tárgyatlan ige -ett, -ene [ë, e-e], érezzen [ë-ë] v. (
régies,
választékos) érezzék [ë]; -eni [e]
- 1. <Szag, íz> érzékkel felfogható, érezhető; érződik. Érzik a gázszag, a rossz illat; a süteményben érzik az ánizs. □ Egy pillanat
kénkőszag érzik, Hová lett a kisértő? nézik. (Arany János) A hajadban a csillagok illata érzik. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (átvitt értelemben) Észrevehető, megállapítható vmi vmin v. vmiben. Érzik a munkáján, hogy sietett. Érzik rajta a fáradtság. Modorában jólneveltség érzik.
- Igekötős igék: ideérzik; kiérzik; megérzik.