ÉRZEMÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (gyak. többes számban) (költői, régies)
Érzelem, érzésvilág. □ Társasága lángzó [= lángoló] érzemények, Kínos emlék, és kihalt remények. (Vörösmarty Mihály) Kit nem hevít korának érzeménye, Szakítsa ketté lantja hurjait. (Eötvös József)