Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉSZAK
ÉSZAKFÉNY
ÉSZAKI
ÉSZAKKELET
ÉSZAKNYUGAT
ÉSZAKPONT
ÉSZBELI
ÉSZBONTÓ
ÉSZELLENES
ÉSZJÁRÁS
ÉSZJOG
ÉSZLEL
ÉSZLELÉS
ÉSZLELET
ÉSZLELŐ
ÉSZLÉNY
ÉSZOK
ÉSZREVEHETŐ
ÉSZREVESZ
ÉSZREVÉTEL

ÉRZŐ melléknév -n v. -en [e], -bb Olyan, aki, ami érez (1, 3–5) vmit. Melegen érző ember; a vesztét érző gyerek. Érző lélek, szív; a fájdalmat érző ideg. Neki érzőbb szíve van, mint bátyjának. □ Minden érző ideje kéjelge … a látványtól. (Jókai Mór) Az érző szívek versenyében ő a legérzőbb szívű. (Ambrus Zoltán) [Péterfy] a külső világot a szépség szempontjából akarja nézni, a távol élvező, nem az érző szereplő szemeivel. (Babits Mihály)
  • Szóösszetétel(ek): érzőideg; érzőszerv.