Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉSZAK
ÉSZAKFÉNY
ÉSZAKI
ÉSZAKKELET
ÉSZAKNYUGAT
ÉSZAKPONT
ÉSZBELI
ÉSZBONTÓ
ÉSZELLENES
ÉSZJÁRÁS
ÉSZJOG
ÉSZLEL
ÉSZLELÉS
ÉSZLELET
ÉSZLELŐ
ÉSZLÉNY
ÉSZOK
ÉSZREVEHETŐ
ÉSZREVESZ
ÉSZREVÉTEL

ÉRZÜLET [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
  • 1. (lélektan, filozófia) Az egész érzelmi élet állandósult iránya, szokásossá vált megnyilvánulása; lelkület, habitus. Büszke, erkölcsi, ellenséges, nemes, nemtelen, szelíd érzület. □ A növelést [= nevelést] biztos eszköznek tartják, a polgárok érzületére hatni. (Eötvös József)
  • 2. (választékos) Érzelem. Érzületében v. érzületét sérti; érzületére épít. Ellenséges érzülettel viseltetik vki iránt.