Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <test, testrész>, amely egyáltalán nem v. csak alig érzékeli a külső ingereket; érzéstelen. A hidegtől egészen érzéketlen a kezem. Az injekció érzéketlenné tette arcát. Bénulás következtében érzéketlen a jobb oldala. || a. <Szemben az érzővel> érzékelni nem tudó; élettelen, holt. Érzéketlen anyag, test.
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki nem képes vmit észrevenni, aki hajlam, tehetség, szakképzettség v. gyakorlottság hiányában közömbös vmi iránt, nem mutat érdeklődést, vonzódást vmi iránt. Érzéketlen az ilyen finomságok, a zene iránt.
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki rideg, közömbös vmi iránt, kül. aki szánakozásra, részvétre nem képes. Érzéketlen apa, férj. Érzéketlen mások szenvedései iránt. Érzéketlenné válik. □ Kati érzéketlen maradt , mint egy alabástrom bábu. (Mikszáth Kálmán)
4. Érzéketlen (23) személyre valló, hozzá tartozó <külső>. Érzéketlen arc. □ Ha a görögök ma faragnák meg az isteneiket, valószínű, hogy a véletlenséget tennék a főisten feleségévé. Ábrázolnák pedig bekötött szemű, érzéketlen arcú hatalmas alaknak. (Gárdonyi Géza)