ÉRTELEMÁRNYALAT [m-á] főnév (
nyelvtudomány)
A szó (esetleg szókapcsolat, szólás) vmely szokásos értelmétől kisebb mértékben eltérő tárgyi jelentésbeli árnyalat, szokásos v. alkalmi jelentésváltozat; jelentésárnyalat.
Az "atyáskodik" e jelentésének: "az idősebb ember szeretetével bánik vkivel" a következő értelemárnyalatát közli a szótár: "fölényes, vállveregető jóindulattal bánik vkivel".