ÉRTHETŐ [e] melléknév -en v. ritk. -leg [e, e], -bb
- 1. Olyan <dolog>, amelyet meg lehet érteni (2), amely nem szorul külön magyarázatra. Könnyen, nehezen érthető szöveg, zene; érthető, hogy
Így már érthető az aggodalma. □ Asszonyom, olvassa el e levelet, érthetően van írva. (Vas Gereben) || a. Megbocsátható, mentegethető. Érthető anyai elfogultság.
- 2. A fül számára világos, jól tagolt <szóbeli megnyilatkozás>. Szép, érthető szövegmondás. □ Valamit hümmögök, nem is adok érthető választ. (Kuncz Aladár)
- érthetőség.