ÉRTELMETLENSÉG főnév -et, -e [ë, e]
Általában az értelmetlen melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg; vkinek, vminek ilyen volta.
- 1. Gyenge értelmi képesség; nehéz felfogás, korlátoltság, butaság. Bosszant már ennek a nagy fiúnak az értelmetlensége. || a. (választékos) Értelmetlen (2) beszéd v. tett; sületlenség, badarság, ostobaság. Összevissza hadart mindenféle értelmetlenséget. || b. A józan ésszel ellenkező, önmagának ellentmondó, zavaros állítás, ítélet. Ezt az értelmetlenséget könnyű megcáfolni.
- 2. (ritka) Céltalanság. A huzavona értelmetlensége.