ÉSZLELET [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Az észlelés eredménye; tapasztalat. Észleletei becses anyagot szolgáltatnak. □ Az igazság
létezik, arról érzékszerveink megbízható vallomása által értesülünk,
s aki le akarja ezt tagadni, az ellenkezik a többség józan észleletével. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (ritka, választékos) Észlelés (1). □ Ámbár a közvetlen csodákban okszerű és rationalis észlelet tilt is hinnünk, de azt mégis tudjuk, hogy a gondviselés kezeiben mindnyájan csodák eszközei vagyunk. (Jókai Mór)
- észleletes; észleletű.